Magyarországon 2012-ben vezették be az Iskolai Közösségi Szolgálatot, melynek egyik célja a fiatalok – társadalmi felelősségvállalásának a közösségi aktivitáson és szolgálatás-tanuláson keresztüli fejlesztése mellett – önkéntességre való motiválása volt. Jelen kutatás az Iskolai Közösségi Szolgálat hatását vizsgálja a 2016-2023 között érettségizett fiatalok nem reprezentatív mintáján, kiemelt fókusszal önkéntességi hajlandóságukra, mint másodlagos hatásra. Az esettanulmányban a Közösségi Szolgálat szabályozásán, jellemzőin és céljain túl bemutatom az ezt vizsgáló korábbi kutatásokat is, melyek főként középiskolás diákok nagymintás megkérdezésén alapultak. A cikk kevert kutatási módszertant alkalmaz, nem reprezentatív mintán végzett kérdőíves adatgyűjtésen (100 fő, döntően fővárosi) alapul, amit öt, félig strukturált, középiskolai pedagógusokkal és civil szervezetek képviselőivel készült interjúval egészítek ki. A 2024-ben folytatott kutatásom bemutatja, hogy a diákok mellett az őket körülvevő felnőttek, vagyis a pedagógusok és a fogadószervezetek képviselői milyen hatásait látják az Iskolai Közösségi Szolgálatnak. A kismintás kutatás eredményei alapján elmondható, hogy az Iskolai Közösségi Szolgálat a megkérdezett diákok többségénél eléri azt a hatást, hogy érzékenyíti őket az önkéntességre azáltal, hogy olyan tevékenységeket végeznek, amelyek mind a közösség, mind az egyén számára haszonnal járnak. Mindezek alapján javaslatokat is megfogalmazok az Iskolai Közösségi Szolgálat további fejlesztéséhez.

Kulcsszavak: Iskolai Közösségi Szolgálat, hatás-elemzés, társadalmi felelősségvállalás, önkéntesség, motiváció