A MAGYAR SZÜLŐK ISKOLAI ÖNKÉNTES TEVÉKENYSÉGEINEK TÍPUSAI ÉS FORMÁI –EGY PILOT-KUTATÁS EREDMÉNYEI, 2024
Bartal Anna Mária - Csordás Georgina
Absztrakt
Magyarországon a szülők iskolai bevonódásának, illetve önkéntességének egy erősen centralizált oktatási rendszer, szűk törvény törvényi keretek és a teljes népesség közepesen alacsony civil aktivitása, illetve önkéntességi rátája ad keretet. Jelen tanulmány fő célja, hogy egy nem reprezentatív, kismintás pilot-kutatás eredményei alapján részletesen megvizsgálja a magyar szülők iskolai bevonódásának azon típusait, amelyek megfelelnek az informális, kvázi formális és formális önkéntesség kritériumainak. További cél volt, hogy feltárjuk az iskolához kötődő, illetve azon kívüli informális típusú szülői önkéntes tevékenységek struktúráját, valamint azt, hogy mely szereplők kezdeményezik e tevékenységeket. Célunk volt még megmutatni a kvázi formális (szülői munkaközösségek) és formális (iskolai alapítványok, más civil-nonprofit) szervezetekben aktív szülők jellemzőit. Mindezen kutatási szempontok érvényesülését két szinten, az alapfokú (alsó és felső tagozatban) és középfokú (gimnáziumi) oktatási intézményekben vizsgáltuk. A kutatásban 119 szülő vett részt, akik kitöltői státusz (jellemzően anya) iskolai végzettség (főként felsőfokú) és vallásosság (leginkább vallásos) terén erősen homogén mintát alkottak. A szülők 70 alsó, 57 felső tagozatos és 50 gimnáziumi tanuló gyermekük osztálya és/vagy iskolája számára végzett informális típusú önkéntes tevékenységről nyilatkoztak. Eredményeink szerint a szülők iskolához kötődő, informális típusú önkéntes tevékenységeinek struktúrája arról árulkodott, hogy az iskolai pedagógiai munkát segítő önkéntes tevékenységek kevésbé voltak jellemzőek. Részvételüket inkább az iskolai erőforrások (természetbeni, humánerőforrás és anyagi) pótlására vették igénybe. A szülők iskolán kívüli, informális típusú önkéntes tevékenységeiben a közösségépítés, a többi szülő és a pedagógus munkájának segítése dominált. Gyakoriságát tekintve az iskolán belüli szülői önkéntesség epizodikus, míg az iskolán kívüli kevert-típusú (rendszeres vagy epizodikus) volt. A szülők iskolán belüli, informális típusú önkéntességének kezdeményezésében – főként az alapfokú oktatásban (különösen a felső tagozaton) – a szülői munkaközösségnek volt nagyobb arányú "autoritása", és a szülők reaktív magatartást tanúsítottak. Ezzel szemben az iskolán kívüli önkéntes tevékenységeket a szülők proaktivitása határozta meg. A szülői munkaközösségekben végzett önkéntesség vállalásában a vezető ok a látens csoportnyomás volt a többi szülő vonakodó altruizmusa miatt, és csak a tagok egy kisebb része involválódott tudatosan és célorientáltan. A szakirodalmi adatokkal egyezően a szülők mind informális, mind formális típusú önkéntességének gyakorisága a gyermek életkorával egyenes arányban – és jelentősen csökkent. A részletesebb statisztikai elemzések azt mutatták, hogy a vizsgált mintában a gyermekek száma szignifikánsan és negatívan prediktálta az informális, míg az állami fenntartó a formális típusú szülői önkéntességet. A kontextuális változók közül a normatívan elvárt szülői értekezleten/fogadóórán való részvétel közepes-erős összefüggést mutatott az informális, és gyenge-közepes együttjárást a formális típusú szülői önkéntességgel.
Kulcsszavak: szülői bevonódás, informális szülői önkéntesség, formális szülői önkéntesség, kvázi-formális önkéntesség, szülői munkaközösség, iskolatípusok