Tanulmányunk egy különleges helyzetben, a COVID-19 járvány három hulláma alatt vizsgálta 395 orvos- és egészségtudományi szakos hallgató önkéntességét. Mivel Magyarországon a hallgatók pandémia alatti önkéntessége különböző anyagi juttatásokkal ösztönzött volt, ezért vizsgáltuk az önkéntes-elköteleződés és az anyagi ösztönzők kapcsolatát. Eredményeink szerint a válaszadók csak kétötödére volt jellemző az a fajta "érdeknélküli" önkéntes-elköteleződés, amit nem befolyásoltak az anyagi juttatások. Vizsgáltuk azt is, hogy a korábbi önkéntes tapasztalataik, illetve a pandémia alatti önkéntességük gyakorisága miként befolyásolta önkéntes-motivációikat. Négy alcsoportot tudtuk megkülönböztetni, úgy mint: az "elkötelezetteket" - akik tapasztalt és több időszakban is önkéntesek voltak -, erős altruista motivációk és önkéntes-elköteleződés jellemezte. A "csalódottak" - akik a minta legkisebb hányadát alkották - szintén tapasztalt önkéntesek voltak, de vélhetően a járványhelyzetben szerzett negatív élményeik miatt gyenge motivációs-bázist mutattak. A válaszadók közel kétharmada a járványhelyzetben próbálta ki magát először az önkéntességben. Egyik részük a "tapasztalatszerzők" több időszakban voltak önkéntesek, individualista motivációkkal és alacsonyabb elköteleződéssel, addig a másik részük egyszer próbálta ki az önkéntességet és leginkább a szakmai környezet visszajelzésétől függő, önmegerősítés vágya motiválta őket.

Eredményeink alapján úgy látjuk, hogy az önkéntesség számos olyan pozitív tapasztalatot és megerősítést is jelentett a COVID-19 járvány önkénteseinek számára, amelyek erősíthetik a szakmai elhivatottságukat, ugyanakkor a problémás beteg- és munkatársi kapcsolatok, a külső és belső stressz, trauma kezelésére a hallgatók nem voltak kellően felkészítve.

Kulcsszavak: COVID-19 járvány, önkéntes-elköteleződés, ösztönzők, önkéntes-motivációk, orvos- és egészségtudományi szakos hallgatók,