A COVID-19-járvány elleni védekezés világszerte jelentősen túlterhelte az egészségügyi rendszereket. Magyarországon az egészségügyi kormányzat - az önkéntesség és a kötelező kirendelés kombinációjával - példa nélküli, kétszintű megoldást alkalmazott az orvos- és egészségtudományi hallgatók járvány elleni küzdelemben való bevonására. Tanulmányunk fő célja a hazai orvos- és egészségtudományi hallgatók kötelező részvételének, a kirendeléseknek a vizsgálata (aktivitás, felkészítés, biztonság, tevékenységi területek), valamint az azzal kapcsolatos tapasztalatoknak az összegzése. Emellett leírjuk a kirendelési folyamat látens tényezőit és hatását a képzési folyamatra. Online kérdőíves felmérésünk válaszadói (N=408), valamint interjúalanyaink (N=13) olyan általános orvos, fogorvos és gyógyszerész, valamint egészségtudományi szakos hallgatók közül kerültek ki, aki legalább egy kirendelésen részt vettek. A kirendelés tapasztalatait a hallgatók évfolyama, valamint a kirendelés tevékenységi területe egyaránt differenciálta. A hallgatók visszajelzéseiben egyrészről szervezési problémák, információs aszimmetria, másrészről a tapasztalatszerzés, szakmai fejlődés rajzolódtak ki, mint a kirendelések jellemzői.Elemzésünk alapján a kirendelés, mint rendszer tanulóképes volt, de folyamatot végigkísérte a többszintű információs deficit. Az orvos- és egészségtudományi hallgatók értékes erőforrást jelentenek a járvány elleni védekezésben, ugyanakkor a kirendelés alatti tapasztalataik rávilágítanak a szakmai felkészítés és a pszichés támogatás súlyponti szerepére, valamint az önkéntes gyakorlatszerzés ösztönzésére.

Kulcsszavak: COVID-19-járvány, orvostanhallgatók, egészségtudományi hallgatók, kórházi önkéntesek, kirendelés, online oktatás, szakmai gyakorlat, pozitív és negatív tapasztalatok,