A MAGYAR ÖNKÉNTESEK PSZICHOLÓGIAI ÉS SZOCIÁLIS JÓLLÉTMUTATÓI AZ ÉLET ÉS A MUNKA ÉRTELMESSÉGE TÜKRÉBEN – EGY EMPIRIKUS KUTATÁS ELSŐ ERDMÉNYEI
Dorner László - Csordás Georgina
Absztrakt
Az önkéntesség egy olyan tevékenység, melynek a humán tudományok gyakorlatilag mindegyike számára releváns vonatkozása van. Kutatásunk célja az volt, hogy egy nem reprezentatív, ugyanakkor demográfiai mutatók mentén heterogén minta bevonásával megvizsgáljuk a hazai önkéntes tevékenységet végző személyek mentális egészségmutatóit, kitérve a szubjektív és pszichológiai jóllét mellett a mentális egészség szempontjából kockázatot jelentő depresszió, szorongás és stressz, valamint az azt ellensúlyozni képes társas jóllét befolyásoló szerepére is. A vizsgálati minta 492 fő, hazánkban formális szervezetei keretek között önkéntességet végző személy adatait tartalmazza, amelyben felülreprezentáltak a nők, míg egyéb szociodemográfiai-, és az önkéntesek tevékenységterülete szempontjából heterogén jellemzőkkel rendelkezik. A kutatás kérdőíve több validált skálát tartalmazott. A lekérdezés online történt, 2024 februárja és májusa között. A vizsgálati mintában szereplő önkéntesek szignifikánsan magasabban voltak elégedettek az önkéntes, mint a fizetett munkájukkal. A mentális egészség pozitív kapcsolatot mutatott az élet és az önkéntes munka értelmességével, valamint a társas hálóval, míg az önkéntesség értelmesnek megélése az önkéntesség során megélt autonómia, kompetencia és kapcsolódási szükségletek kielégítettségével. Ugyanakkor negatív összefüggést találtunk a mentális egészség és a stressz, a depresszió és a szorongás között. A mentális jóllétmutatók az önkéntesek esetében átlagosan magasabb pontszámot kaptak, mint a korábbi, nem önkéntes személyekkel végzett tanulmányokban. A fizetett munkával való elégedettséget leginkább a fizetett munkában megtapasztalt autonómia és kapcsolódás szükségleteinek kielégítettsége, míg az önkéntes munkával való elégedettséget az önkéntes munka értelmessége, az önkéntes munkában megtapasztalt autonómia és kompetencia kielégítettsége, valamint a magasabb életkor jósolta be pozitívan a regressziós modellünkben. Vizsgálatunk rámutat, hogy a civil-nonprofit szervezetek vezetőségének és koordinátorainak érdemes figyelmet fordítani az önkéntesek mentális egészségének aktuális szintjére, érzelmi túlterhelődésük elkerülésére, valamint arra, hogy miként élik meg az önkéntesek munkájuk értelmességét, pszichológiai alapszükségleteik kielégítettségét, miközben az egyén életfeladatokkal (például család, fizetett munka) való összhangjára is figyelmet fordítanak.
Kulcsszavak: önkéntesség, szubjektív jóllét, pszichológiai jóllét, mentális egészség, társas jóllét