DOI: https://doi.org/10.53585/OnkSzem.2023.1.3-24

A fiatalok önkéntes aktivitásának fejlesztését, vizsgálatát – mind az európai unióban, mind pedig Magyarországon – az ifjúsági és önkéntes stratégiák irányozzák elő. A tanulmány célja egyrészt, hogy bemutassa a 15-29 éves magyar önkéntes fiatalok jellemzőit, másrészt kitérjen azokra a módszertani kérdésekre, problémákra, amelyek az önkéntesség vizsgálata során felmerülnek. Mindezekből következően egyfelől ismertetem a legújabban elérhető Magyar Ifjúság 2020 adatbázisán végzett másodelemzés segítségével a hazai 15-29 éves korosztályban a magukat önkéntesnek valló fiatalok jellemzőit: áttekintve általános demográfiai, társadalmi rétegződésbeli és iskolai, valamint foglalkozási mobilitásbeli állapotukat. Másfelől az adatbázis adta lehetőségeken belül, részletesen kitérek az általuk végzett önkéntesmunka jellegének, típusának, megjelenésének elemzésére. A kutatás eredményei szerint a 15-29 évesek közül mindössze 8 százalék végzett önkéntességet a kérdezést megelőző egy évben, míg korábbi kutatások ennél inkább háromszor, de akár ötször nagyobb arányokat is kimutattak már. Ezt az ellentmondást értelmezve és magyarázva a tanulmány második részében az elmúlt másfél évtized önkéntes kutatásaira támaszkodva kitérek az ifjúság körében (vagy őket is érintő) önkéntességet (is) mérő kutatások módszertani megközelítéseire, rámutatva, hogy vélhetően nem az önkéntesek aránya ingadozott számottevően, hanem a kérdésfeltevés módszertanára érzékeny egyes válaszadók képlékeny önkéntesidentitása.

Kulcsszavak: ifjúság, önkéntesség, módszertan, szekunder kutatás, kvantitatív adatfelvétel