Az Önkéntesség Magyarországon 2018. c. kutatás 2000 fős, a magyar felnőtt lakosságot nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentáló adatfelvétele alapján vizsgálta a magyarországi önkéntesség helyzetét. Tanulmányunkban a kutatás adatbázisa alapján ketté választottuk és külön vizsgáltuk a hazai formális (tehát intézményi keretek között tevékenykedő) és informális önkénteseket. Mint nemzetközi trendek is rávilágítanak, az önkéntesek túlnyomó többsége Magyarországon is (részben) informális úton tevékenykedik, harmaduk viszont formális önkéntesként (is) vállal feladatokat. A két csoport között nem minden szempontból húzható éles határ, azonban több aspektusból is eltérő, továbbgondolást igénylő tulajdonságokkal bírnak. Egyfelől kiviláglik, hogy a formális önkéntesek körében magasabb az 50 év alattiak, az érettségivel vagy diplomával rendelkezők, az anyagilag jobb módban élők és a vallásosabbak aránya is. Ezen kívül rámutatunk arra is, hogy némileg eltér egymástól a két típus által végzett feladatok jellege is: míg az informálisok inkább egyszerűbb szívességeket és fizikai segítséget nyújtanak, addig a formális önkéntesség inkább szolgáltatáscentrikusabb és komplexebb feladatokat is magasabb arányban végeznek. Emellett a formális önkéntesek átlagosan valamivel gyakrabban is önkénteskednek, azonban az is látható volt, hogy az önkéntességgel töltött napok átlaga azok körében volt magas, akik életmódszerűen élik az önkéntességet, azaz a formális keretek mellett informális módon is segítenek.

Kulcsszavak: informális önkéntesség, formális önkéntesség, primer kutatás, kvantitatív adatfelvétel