Míg a nemzetközi tapasztalatok és tanulmányok azt mutatják, hogy a könyvtári önkéntesség – a múzeumi önkéntesség mellett – az egyik leggyakoribb, intézményekhez kötődő, kulturális önkéntességi forma, addig Magyarországon ez kevéssé elterjedt jelenség, hiszen a hazai könyvtáraknak csak 36 százaléka foglalkoztat önkénteseket. Ugyanakkor a könyvtárak nagyszámú Iskolai Közösségi Szolgálatot teljesítő diákot is fogadnak. A könyvtárak a COVID-19 járvány visszaszorulásával megnövekedett népszerűségnek örvendenek mind az önkéntesek, mind pedig az Iskolai Közösségi Szolgálatot teljesítők körében. Mindezekből következően az esettanulmány célja, hogy részletesen bemutassa a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban végzett önkéntes tevékenységek változatosságát, a könyvtári önkéntes munka jellemzőit, valamint a könyvtárnak az Iskolai Közösségi Szolgálat terén nyújtott lehetőségeit. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár önkénteseinek köre alapvetően alkalmi önkéntesekből áll és lényegesen kevesebb köztük a rendszeres, jogviszonnyal is rendelkező önkéntes. A különböző korú és érdeklődésű könyvtárhasználók egyedi elvárásokkal és igényekkel érkeznek, melyeknek a könyvtárak a jelenlegi erőforrásaik birtokában már nem tudnak minden esetben megfelelni. A speciális igények kielégítéséhez speciális ismeretekkel rendelkező szakemberekre van szükség, amire tapasztalataink szerint a különböző korú, eltérő társadalmi-gazdasági helyzetű és más-más tudással, képességekkel rendelkező önkéntesek bevonása ad egyfajta megoldást. Úgy látjuk, hogy a könyvtárak társadalmi elismertségének növelésével, közösségi szerepének tovább erősítésével, a könyvtárosok felkészítésével, a toborzás és képzés mechanizmusának kidolgozásával növelhetjük az önkéntesek számát és az önkéntes tevékenység hatékonyságát a könyvtárakban.

Kulcsszavak: könyvtári önkéntesség, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, harmadik hely, önkéntes-koordináció, közösségi szerep,